Tények és tévhitek az ivartalanításról

Sokan még mindig azt gondolják, hogy az ivartalanítás rossz és kellemetlen dolog, ami többek között rontja kedvencünk kedélyállapotát, a tények azonban ennek épp az ellenkezőjét bizonyítják.

 

A beavatkozás nemcsak a túlszaporodást előzi meg, de sokféle betegségtől is megóvja négylábú barátunkat. Állatorvosi és állatvédelmi szempontok alapján most tisztázzuk az ivartalanítással kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, és eloszlatjuk a leggyakoribb tévhiteket.

 

Először is tegyük tisztába a legáltalánosabb tévhiteket, amelyeknek legtöbbje köszönőviszonyban sincs az igazsággal:

 

  1. Tévhit, hogy a nőstény kutyáknak és macskáknak legalább egyszer elleniük kell, hogy boldogok és egészségesek legyenek. Az állatok esetében a párzás ugyanis nem örömforrás vagy tudatos családtervezés, hanem pusztán hormonális hatások eredménye, így boldogtalanok sem lesznek, ha ezek kimaradnak az életükből.
  2. Tévhit, hogy az ivartalanított állatok elhíznak. A hízás ugyanis sokkal inkább a mozgásszegény életmóddal és a túltáplálással van összefüggésben.
  3. Tévhit, hogy kínzásnak tesszük ki vele az állatot. A műtétben nincs semmi kínzás. Ez egy rutinműtét, amit korszerű körülmények között, altatásban végeznek el, a műtétet követő fájdalomcsillapítás pedig alapkövetelmény.
  4. Tévhit, hogy ezzel beavatkozunk a természet rendjébe. Ezt ugyanis már évezredekkel ezelőtt megtettük, amikor a kutyák és macskák vadon élő őseit háziasítottuk, életterüket pedig megváltoztattuk. A „be nem avatkozás” adott esetben túlszaporodott kutya- és macskapopulációhoz vezet, ami még több utcán kóborló állatot eredményez.
  5. Tévhit, hogy az állatorvos ezekből a műtétekből szeretne meggazdagodni. Az ellések levezetése, az alom egészségügyi ellátása és vakcinázása, illetve az ivartalanítás elmaradása miatt kialakuló súlyos betegségek kezelése ugyanis hosszú távon sokkal több profitot biztosítana számára. Az ivartalanítás ugyanakkor az állatorvos számára is költséget jelent, hiszen ő biztosítja a minőségi varróanyagokat, az eszközöket, a gyógyszereket és az egyéb műtőfelszereléseket.

 

De miért annyira fontos az ivartalanítás?

Az ivartalanítás nem divathóbort. Egyetlen nem ivartalanított kutyapár 10 év alatt akár 20 millió kutyakölyköt eredményezhet (ha évenként kétszeri kölykezéssel, alkalmanként négytagú alommal számolunk, és feltételezzük, hogy egyelő arányban születnek nőstények és hímek, és a nem ivartalanított utódok ugyanilyen ütemben tovább szaporodnak). Így már érthető, ha azt mondjuk, hogy a túlszaporodáson, az utcán kóborló kutyák számának csökkentésén egyedül a menhelyek vagy a jó szándékú örökbefogadók nem tudnak segíteni. Kizárólag az ivartalanítás nyújt erre hatékony megoldást, arról nem beszélve, hogy számos megbetegedéstől és a tüzeléssel járó kellemetlenségektől is megóvhatjuk a kedvenceinket.

 

Az ivartalanítás minimális kellemetlenséggel jár együtt, de nagyon sok pozitív hatása van kedvencünkre nézve. A nőstény állatok esetében kizárja az életveszélyes és gyakran halállal végződő gennyes méhgyulladás lehetőségét, de jelentősen csökkenti a rosszindulatú emlőrák kockázatát is. Az említett betegségek legtöbbször idősebb korban alakulnak ki, amikor az operáció és az altatás kockázata eleve nagyobb, mint a fiatal egészséges állatok esetében. Mindezen túl, csökkenti a tüzeléssel összefüggő szökési hajlamot, kanok esetében a domináns viselkedést, illetve a különböző daganatos megbetegedések előfordulásának esélyét.

 

Nem fog neki fájni?

Nem kell félni, hiszen korszerű körülmények között, altatással műtik a háziállatokat. Az orvosoknak az a célja, hogy minimálisra csökkentsék a kellemetlenségeket és a műtét utáni fájdalomérzetet.

 

Mint minden műtétet, az ivartalanítást is szigorú állapotfelmérés előzi meg, amelynek során megmérik az állat testsúlyát és testhőmérsékletét, vizsgálják a szívműködését és a légzését, áttapintják a hasüregét. Idős vagy beteg pácienseknél a vizsgálati sor kiegészülhet vér és teljes kardiológiai kivizsgálással, valamint a belső szervek ultrahangos és/vagy RTG ellenőrzésével. Ezek a vizsgálatok biztosítják, hogy a lehető legkisebbre csökkenjenek a műtéti kockázatok.

 

Mi történik a műtét után?

Az állat a műtétet követően az alkalmazott altatószerektől és egészségi állapottól függően néhány óra múlva már járóképes lesz, és elhagyhatja a kórházat. Hogy az állat ne piszkálja a sebet, műtéti védőgallért kap, de a gazdinak is oda kell figyelnie, hogy a cica vagy kutya békén hagyja a varratokat. Az állatorvos elmondja azt is, mi a teendő, ha már otthon van a kis páciens. Szerencsére a lábadozási idő nem hosszú és kedvencünk fájdalomcsillapítót is kap, így gyorsan elfelejti az egész procedúrát.

 

A kisállatok műtéteivel kapcsolatban további hasznos információk találhatók letölthető kiadványunkban (pdf). 

 

Innen töltse le a macskák vakcinázásáról szóló tájékoztatónkat!