Kutyák leggyakoribb neurológiai betegségei

Az idegrendszer és betegségei mindig is nagy kihívást jelentettek az orvoslás számára. Ez érvényes négylábú barátainkra is. Az emberekkel ellentétben az állatok nem tudják leírni a tüneteiket, ezért a gondos megfigyelés nagyon fontos. Előfordulhat, hogy a neurológiai tünetek kutyáknál ijesztő formában, hirtelen jelentkeznek, ezért minden tulajdonosnak tudnia kell, mit jelenthetnek. Ráadásul előfordulhat, hogy egy neurológiai betegség tünetei először csak enyhe formában jelentkeznek, és ha ezeket a korai jeleket nem vesszük észre, mire orvoshoz kerül a kutya, már nehéz lesz rajta segíteni. Ezért minden, akár a legenyhébb tünet jelentkezésekor is konzultálni kell az állatorvossal. Az alábbi cikk erről a bonyolult témáról, a kutya neurológiáról szól.

 

Mit értünk neurológiai betegség alatt?
Az idegrendszer központi és perifériás részre osztható. A központi idegrendszer részei az agy és a gerincvelő. A perifériás idegrendszer az idegekből és azok ganglionjaiból áll. A neurológiai betegségek az idegrendszer működészavara miatt alakulnak ki. A legsúlyosabb problémák a központi idegrendszer működészavara miatt alakulnak ki, de a perifériás idegrendszer károsodása is okozhat súlyos betegséget kutyákban.

 

Milyen tünetei vannak a neurológiai betegségeknek?
A neurológiai betegségek tünetei változatosak lehetnek. Előfordulhat görcsroham, megváltozott tudatállapot (demencia avagy kóma), rendellenes viselkedés, részleges vagy teljes bénulás, ferde fejtartás, akaratlan szemmozgás, érzékelési zavarok, ájulás, gyengeség, sántaság, fájdalom, fokozott fájdalomérzés, vakság, vizelettartási zavar. Ez azt jelenti, hogy minden ilyen problémánál gondos állatorvosi kivizsgálásra van szükség, esetleg neurológus specialista bevonásával.

Mit kell tenni, ha neurológiai tünetet veszünk észre a kutyánknál?
Ne becsülje alá ezeket a tüneteket, akkor se, ha enyhe tünetekről van szó, pl. a kutya lassabban kel fel vagy kicsit sántít. Jelentkezzen állatorvosánál, ha ilyen aggasztó tüneteket vesz észre! Az állatorvos megvizsgálja, hogy a tünetek hátterében valóban az idegrendszer károsodása áll, ha igen, akkor meghatározza a károsodás helyét és mértékét, megkeresi a háttérben álló kórfolyamatot és felállítja a prognózist - kezeléssel vagy kezelés nélkül (1).

 

Mit értünk neurológiai vizsgálat alatt?
A neurológiai vizsgálat során az állatorvos először értékeli az állat tudatállapotát, testtartását és mozgását. Ezután tapintással vizsgálja a vázizomrendszer működését és elvégzi a testtartási teszteket. Az egyik ilyen testtartási teszt a „talicska”, amikor az állatorvos az állat hasa alá nyúl és megemeli, hogy a testsúly a mellső végtagokra helyeződjön. Egy egészséges állat előre és oldalra is tud lépni, mozgása összerendezett marad. Ezután egy speciális kalapácsot használva ellenőrzi az izomreflexeket (egy ín vagy izomhas megütésekor az izomorsó megfeszül és a végtag nyújtása következik be). A következő lépés az agyidegek és az érzékelés vizsgálata. A neurológia az orvoslás egyik olyan ága, ahol a klinikai vizsgálat alapvető fontosságú. A modern képalkotó eljárások, például a CT vagy az MRI a megfigyelt klinikai tünetek okainak igazolására szolgálnak, nem helyettesítik a részletes klinikai vizsgálatot és az orvos gyakorlati tapasztalatát.

 

Miért vannak a kutyámnak neurológiai tünetei?
Sok olyan betegség létezik, ami neurológiai tünetekkel jár. Ezek lehetnek sérülések, fertőző betegségek (pl. szopornyica, veszettség), anyagcsere problémák (pl. máj- és vesebetegségek) és az elektrolit háztartás zavarai. Még akár nagyon súlyos parazitás fertőzöttség esetén is kialakulhatnak idegrendszeri tünetek a paraziták által termelt toxinok miatt. A fenti betegségek nem neurológiai betegségek a szó szoros értelmében, bár a tünetek az idegműködés zavara miatt alakulnak ki. Az állatorvos feladta kideríteni, hogy pl. a görcsrohamok vagy a részleges bénulás hátterében egy idegrendszeren kívüli alapbetegség áll, vagy idegek, esetleg a gerincvelő károsodása.

 

Vannak olyan kutyafajták, amiknél magasabb a neurológiai betegségek kockázata?
Vannak bizonyos kutyafajták, ahol megfigyelhető a neurológiai betegségekre való hajlam. Ez azt jelenti, hogy egyes fajtákban bizonyos betegségek gyakrabban fordulnak elő. Azt azonban érdemes megemlíteni, hogy ez csak statisztika és ezek a betegségek szinte bármelyik kutyánál előfordulhatnak.
- Tárolási betegségek: ezeknél a betegségeknél egyes szervekben felhalmozódnak bizonyos bennük normálisan előforduló anyagok, ami szöveti károsodást és működészavart okoz – például az idegszövetben is. Tárolási betegségekben érintett fajták: beagle, cairn terrier, chihuahua, cocker spániel, tacskó, német juhászkutya, pointer, uszkár, saluki, angol szetter, angol springer spániel, west highland white terrier, airedale terrier, berni pásztorkutya, csau-csau, kerry blue terrier, gordon szetter
- Epilepszia (a későbbiekben tárgyaljuk) gyakrabban fordul elő az alábbi fajtákban: alaszkai malamut, beagle, bernard, bichon frize, olasz agár, cocker spániel, collie, manchester terrier, belga juhászkutya (malinois, tervueren), német juhászkutya, uszkár, írszetter, wolf spitz, welsh pembroke corgi.
- Arcidegbénulás – arcideg gyulladás: az arcideg károsodása leggyakrabban a belső fül gyulladása miatt következik be. Az arcidegbénulás tünetei hasonlóak az emberben tapasztalható kórképhez (érzékelési zavarok, izombénulás, nyálzás). A magyar vizsla hajlamos erre a betegségre.
- Cauda equina: ismeretlen oktanú neurológiai betegség, ami a gerincvelő hátsó részének összenyomatásából ered. Leggyakrabban nagytestű fajtáknál fordul elő, pl. dobermann, német dog, old english sheepdog.
- Gerincvelő elfajulás: ennél a betegségnél csontkinövések, osteophyták keletkeznek a csigolyák alsó oldalán. A betegség stádiumától függően deformitások, károsodás alakul ki a csigolyákban és a csigolyák közötti ízületekben, akár össze is nőhetnek az egymás melletti csigolyák, merevízület alakulhat ki. Hajlamos fajták: afgán agár, collie, német dog, foxterrier.

 

A leggyakoribb neurológiai betegségek:
1. Epilepszia
Epilepsziának hívjuk az idült neurológiai betegségek epilepsziás görcsrohamokkal járó csoportját. A görcsroham egy átmeneti agyi működészavar kifejeződése, aminek hátterében az idegsejtek túlzott és gyors, spontán bioelektronikus kisülései állnak. Az epilepsziás roham maga a roham csúcsa. A roham előtt előfordulhat, hogy az állatnak megváltozik a viselkedése vagy szorongás jelentkezik, ezt hívjuk aurának. Ilyenkor a kutya elbújik, idegesnek tűnik vagy keresi a gazda társaságát. A roham lehet néhány másodperces, de akár 1-2 percig is tarthat. Előfordulhat, hogy egy epilepsziás roham után a kutya néhány percen vagy néhány órán át zavartan viselkedik. Az epilepszia jelentkezhet generalizált rohamok formájában, ide tartozik pl. a tónusos-klónusos görcsroham, ezt hívjuk grand mal-nak. Ezeket a rohamokat általában megelőzi aura, a kutya általában elesik, elveszíti az eszméletét, lábai nyújtva kimerevednek, majd elkezdi mozgatni a lábait, mintha úszna vagy futna. A roham alatt előfordulhat, hogy az állat nyálzik, vizeletet vagy bélsarat ürít.

 

2. Vesztibuláris szindróma (2,3)
A vesztibuláris készülék egy bonyolult és rendkívül fontos szerv, feladata az egyensúly és a testhelyzet érzékelése. A testre ható gravitáció és gyorsulás alapján kapott információ gyűjtésére és elemzésére szolgál. A vesztibuláris készülék megfelelő működése elengedhetetlen a megfelelő mozgáshoz, ez vezérli az egyensúly megtartását biztosító izmok működését és a térben elfoglalt helyzetnek megfelelően korrigálja a fej pozícióját és a szemmozgást. A vesztibuláris készülék perifériás és centrális részből áll, mindkettő károsodása okozhat tüneteket, ezek a leggyakrabban: ferde fejtartás, körmozgás, akaratlan szemmozgás, kancsalság és egyensúlyvesztés.
Az alábbi betegségek okozhatják a vesztibuláris készülék perifériás részének károsodását: középfülgyulladás (előfordulhat külső hallójárat-gyulladás szövődményeként, okozhatják baktériumok, gombák, idegen test – toklász); idiopátiás vesztibuláris szindróma (általában idősebb kutyáknál); veleszületett vesztibuláris szindróma (leggyakrabban beagle, cocker spániel, német juhászkutya és dobermann fajtáknál); pajzsmirigy alulműködés (vesztibuláris tüneteket okozhat); polip vagy daganat; fejsérülés és egyes gyógyszerek. Az ototoxikus gyógyszerek körébe többféle hatóanyag tartozik, amelyek helyileg vagy szisztémásan adva nem kívánatos, toxikus és károsító hatást fejthetnek ki a hallószervre. Ide tartoznak egyes aminoglikozid típusú antibiotikumok (pl. gentamicin), fertőtlenítők (etanol, jód, klórhexidin), daganatellenes szerek (ciszplatin), vízhajtók (furoszemid)(4). Ezért kell a gyógyszereket, főként a potenciálisan mellékhatással rendelkezőket minden esetben szigorú állatorvosi felügyelet mellett alkalmazni.
A vesztibuláris készülék centrális része is károsodhat, amit okozhat a medulla vagy a cerebellum betegsége (fertőző betegségek, pl. orr megbetegedései esetén); fejsérülések; agyi érbetegségek; daganat; B1-vitamin hiány – ami kizárólag hússal etetett kutyáknál fordulhat elő.

 

3. Porckorong betegség
A porckorong betegség a gerincoszlop megbetegedése, ami a csigolyák közötti porckorongok előesése, elmozdulása vagy elfajulása miatt alakul ki és következménye a porckorong elfajulása és a gerincvelő összenyomatása. A gerincvelő elfajulása neurológiai tünetekkel jár és részleges vagy teljes bénulást okoz. A bénulás kiterjedése attól függ, hogy melyik porckorong esett elő. Porckorong betegség minden kutyánál előfordulhat, de a tacskó, shih-tzu, pekingi, francia bulldog és corgi fajták hajlamosabbak a betegségre. A porckorong betegség tünete attól függ, hogy hol következett be a károsodás, de lehet: nyakmerevség, fejlógatás, sántaság, étvágytalanság, fájdalmas vizelet- vagy bélsárürítés, nem szívesen mozdul az állat, farokgörbítés, nem szívesen veszi, ha hozzáérnek, lehet részleges vagy teljes bénulás. Ne becsülje alá ezeket a tüneteket, azonnal forduljon állatorvoshoz, ha ilyet vesz észre! A beavatkozás gyorsasága kritikus a kezelés sikere és esetenként az állat élete szempontjából is.

 

4. Az ágyék-keresztcsonti szakasz kóros szűkülete (Cauda equina)
Ennek a betegségnek a lényege az ideggyökök összenyomatása az ágyék-keresztcsonti ízület magasságában. Bár közvetlen kiváltó okát nem ismerjük pontosan, a degeneratív elváltozásokat leggyakrabban az ízület rendellenes mozgása váltja ki. Az ezzel járó rendellenességek miatt mikrotraumák alakulnak ki, a csigolyák közötti porckorong alakja torzul. Első tünetei között szerepel a fájdalom az ágyék-keresztcsonti régióban, a kutya nehezen kel fel vagy megy a lépcsőkön, sántaság jelentkezhet egyik vagy mindkét hátsó lábon.

 

Láthatjuk, hogy neurológiai tünetek jelentkezhetnek a legkülönbözőbb betegségeknél és kiváltó okuk is sokféle lehet. Bármennyire is úgy tűnhet, nem minden esetben köthetők közvetlenül az agy elváltozásaihoz. Annak ellenére, hogy vannak egyértelműnek látszó tünetek, amelyek esetén nincs szükség intenzív kezelésre, ha nem ismerjük fel vagy elhanyagoljuk őket, annak súlyos betegség lehet a vége. Már a legenyhébb neurológiai tünetek megjelenésekor vigye állatorvoshoz kutyáját, aki a neurológiai vizsgálat alapján pontos diagnózist állít fel és megkezdi a megfelelő kezelést.

 

 

Források:
1. Michael D. Lorenz, Joe N. Kornegay. Neurologia weterynaryjna. Urban and partner. 2004
2. Chrisman Ch., Mariani Ch., Platt S., Clemmons R. Neurologia małych zwierząt dla praktykujących lekarzy weterynarii, SIMA WLW Warszawa 2006, s.126-143.
3. Wypart J., Wojtasiak-Wypart M., Zespół przedsionkowy u psów i kotów, "Magazyn Weterynaryjny", vol. 13 nr 92, s. 18-22.
4. P.D. Mansfield: Ototoxicity in dogs and cats. Compendium Continuing Educ pract Vet 12:332-337, 19090.

Megosztás Tetszik