Így ismerjük fel a szeparációs szorongást a macskáknál

A cicákat sokan maguknak való állatokként tartják számon, pedig az emberek közelében, családban élő cicák nagyon is vágynak a társaságra. A tartós magány komolyan megviselheti őket, a kialakuló szeparációs szorongás pedig számos további viselkedési problémához vezethet.

 

Mik a szeparációs szorongás okai?

Tapasztalatok szerint az árván, magukra hagyott, illetve a túl korán anyjuktól elválasztott cicáknál könnyebben alakul ki a szeparációs szorongás. Ugyanakkor a legfőbb ok a cica későbbi környezetében keresendő: ha macskánk legfőbb stimulációja és elfoglaltsága a mi ölünkben töltött idő, a ragaszkodása túlzóvá válhat. Ez pedig könnyen szeparációs szorongáshoz vezet, amint hosszabb időkre kénytelenek vagyunk magára hagyni őt.

 

Mik lehetnek a szeparációs szorongás jelei? 

A stressz első jelei általában akkor mutatkoznak, amikor elhagyni készülünk a lakást (elővesszük a kulcsot, cipőt húzunk stb.). Ilyenkor a cica vagy siralmas nyávogásba kezd, sündörög idegesen a lábunk körül, vagy elbújik. Ha hazaérkezéskor azt látjuk, hogy a cicánk idegei pattanásig feszültek, valószínűleg komoly stresszt okozott számára az egyedül töltött idő. Különösen, ha mindez ingerszegény környezettel párosul – nincs semmi játéka vagy kaparófája, amivel lekötheti magát.

 

Az alom mellőzése is gyakori jel. Fontos tudni, hogy ilyenkor nem bosszantani akarja a gazdit. A lakás különböző pontjain hagyott szagmintákkal, beleértve nagyon gyakran az ágyat és ruhákat, önmagát nyugtatja meg: így keveri a saját és a biztonságot jelentő gazdi illatát. A folyamatos elkeseredett nyávogás, étvágytalanság, gyakori hányás, rombolás a lakásban, túlzásba vitt bundanyalogatás, a bunda kényszeres harapdálása szintén intő jelek.

 

Hogyan kezeljük cicánk szeparációs szorongását?

A fenti viselkedési formák egyéb betegségek jelei is lehetnek. Az alomkerülés például valamilyen vizelettartási problémára, a fokozott bundanyalogatás és harapdálás valamilyen külső parazita, például bolha jelenlétére is utalhat (ezért nem szabad még lakásban tarott macskáknál sem megfeledkezni az egész éves megelőző élősködők elleni védelemről). Ha tartósan különös magatartást észlelünk a cicánkon, forduljunk állatorvoshoz.

 

Ha azonban a cicánk teljesen egészséges, és a távollétünk miatt stresszel, több módon is segíthetünk rajta. Ha az indulás váltja ki a szorongást, ne szoktassuk nagy rituálékhoz a cicát: ne búcsúzkodjunk tőle hosszú percekig, hazaérkezéskor pedig csak akkor kezdjünk vele foglalkozni, amikor az esetleges ideges nyávogás és sündörgés alábbhagyott. Ha az indulással kapcsolatos tárgyak előkerülése váltja ki a stresszt, vegyük elő naponta többször a kulcsot, a kabátot, a cipőt, majd anélkül, hogy elindulnánk, tegyük vissza őket a helyükre. A cica így lassan leszokik róla, hogy az indulási rituálé már önmagában stresszbe hozza őt.

 

Hagyjunk neki otthon több, megfelelően stimuláló játékot, ami valóban leköti őt. Nem minden cica ízlése hasonló, lehet, hogy a csörgős labda untatja, de a jutalomfalatokat rejtő játék sokáig leköti. Ha a cica szereti a vadászatra emlékeztető étel-puzzle játékokat, tartogassuk őket arra az időre, amikor nem vagyunk otthon. Érdemes váltogatni a játékait, hogy ne unja meg őket, és ne hagyjuk elöl mindet.

 

A cicák szeretik vertikálisan felfedezni a lakást, ezért, ha teheted, alakíts ki a számára mászható felületeket, biztonságos fekvőhelyet az ablakban, ahonnan nézelődhet. A halk zene is jótékonyan hathat, ma már kifejezetten cicáknak készített relaxációs hanganyagok is elérhetők. Akár egy halkan bekapcsolva hagyott rádió vagy tévé is segíthet.

 

Innen töltse le a macskák vakcinázásáról szóló tájékoztatónkat!