Gyanús viselkedések kutyáinknál, amiket nem szabad elbagatellizálni!

Minden kutya kergeti néha a farkát, nyalja vagy rágja a lábfejét, de mi a helyzet azokkal a négylábúakkal, akiknél ez gyakori szokássá válik? Mutatjuk, mik lehetnek a háttérben álló okok, amelyeket teljes biztossággal csak az állatorvos tud megállapítani.

 

De hát olyan mókás, ahogy csinálja!

Egyszer-kétszer jópofa látvány, de ha gyakran kergeti a kutyusunk a farkát, az bizony bajt jelent. Az úgynevezett OCD (obsessive-compulsive disorder) betegségnek a farokkergetésen kívül még egyéb tünetei is lehetnek, mint a poroszkálás, forgolódás, levegőbe kapkodás vagy rágcsálás. A legtöbb kutya csinálja ezeket néha-néha, de az OCD betegségben szenvedő kutyáknál ezek kényszeres és szinte folyamatos jelenségek. A farokkergetés egyébként főleg a kölyökkutyákra jellemző, amit egy idő után általában ki is nőnek, viszont OCD-s kutyáknál megmarad ez a szokás. Egy tanulmány szerint egyes kutyafajták, mint a terrierek, németjuhászok, az őrzésre nevelt kutyák hajlamosabbak a farokkergetésre.

 

Mi az oka?

Ezeknél a kutyáknál általában magas koleszterinszint mutatható ki, ami meggátolja az agyhormonok folyását, és befolyásolja az állat hangulatát, valamint a viselkedését. Ha ezt észleljük, vigyük minél előbb állatorvoshoz a kedvencünket, hogy kiderüljön, mi áll a kóros mozgás hátterében.

 

A rágcsálástól a krónikus nyaldosásig

A legtöbb kutya rágja, nyalogatja néhanapján a mellső lábát vagy a rajta lévő körmöket. Utóbbi rágcsálása általában allergiának a jele, amit valamilyen étel vagy étel-összetevő okoz. Ha ezt tapasztaljuk, jobb, ha kikérjük az állatorvos véleményét, aki pontosan meg tudja mondani, hogyan szűrjük ki az étrendből az allergiát kiváltó ételeket.

 

A sűrű vakargatás, rágcsálás, nyalogatás azonban más bőrproblémát – bőratkát, gombafertőzéseket, ízületi gyulladásokat, vagy idegrendszeri bántalmakat – is jelezhet, de akár azt is jelentheti, hogy a kutyánk stressz hatása alatt van, és ezzel vezeti le a felesleges feszültséget.

 

A sűrű, krónikus nyalogatás acral lick dermatitis-hez vezethet, ami általában a lábak alsó részein jelentkezik, a lábtő vagy a lábközép fölött. A sok nyalogatás és a gyulladás miatt a terület elkezd viszketni, ami még több nyalogatást eredményez, és egy véget nem érő körforgáshoz vezet. Az ALD leggyakrabban az idősebb, és főleg a nagytestű kutyáknál jelentkezik, mint például a dobermann, a labrador, a golden retriever, a boxer, a német dog, az ír szetter, vagy a németjuhász. A krónikus nyalogatást a lick granulomá-nak nevezik.

 

Hogyan vehetjük észre, ha baj van?

Ha azt látjuk, hogy kutyánk a szokásosnál gyakrabban nyalogatja lábait, akkor nézzük meg, hogy találunk-e rajta szőrtelen részeket, bőrkeményedést, ami kezd bepirosodni. Amennyiben igen, vigyük el állatorvoshoz, aki teszteket fog elvégezni, hogy kiderítse, mi okozza a kutyánál a krónikus nyalogatást.

 

Hogyan kezelhető?

Ez leginkább az okoktól függ, de szerencsére a legtöbb esetben van megoldás.

 

Amit mi tehetünk:

Ha sebet találtunk, akkor a legfontosabb, hogy az begyógyuljon, ezért ne engedjük, hogy kutyánk hozzáférjen az érintett területhez. Mivel a lick granulomát ráadásul gyakran viszkető érzéssel járó bakteriális bőrfertőzés kíséri, sajnos csak állatorvosi gallérral érhető el, hogy a kutya ne nyaldossa tovább a sebet. Ilyen esetekben az állatorvos hosszabb ideig tartó antibiotikumos kezelést ír ki, amely megszünteti a bőrfertőzést és a vele járó idegesítő viszketést. Ha a nyalogatásoknak pszichológiai okai vannak, akkor a doki nyugtatókat fog ajánlani a kutyánk számára, nekünk pedig meg kell próbálnunk kideríteni, hogy min stresszeli magát a kutyus.