Ezeket kell tudni a kutyaepilepsziáról

Ez az ijesztő betegség sajnos egyre gyakoribb a kutyák körében, ezért jobb tisztában lenni a kutyaepilepszia természetével, fajtáival és a gyógykezelés lehetőségeivel.

 

Mi pontosan az epilepszia?
A betegség egy visszatérően jelentkező átmeneti agyi működési rendellenesség, ami az idegsejtek ingerületi és gátló folyamatainak egyensúlyában kialakuló zavar következtében jön létre.

 

A mai orvostudomány szerencsére lehetőséget ad arra, hogy az epilepsziás rohamok gyakoriságát és súlyosságát csökkentsük, sőt egyes szerencsés esetekben a kutyát teljesen rohammentessé tegyük. A diagnózis felállításához az állatorvosnak ki kell zárni az egyéb kórképekből fakadó idegrendszeri tünetekkel járó megbetegedéseket.

Kezelhető?
Igen, a diagnosztizált epilepszia esetén az állatorvos gyógyszeres kezelést ír elő, és bár a pontos dózis beállítása hosszabb időt vehet igénybe, a megfelelő adag beállításával az esetek nagy részében a tünetek jelentősen enyhíthetők.

 

A rohamjelenségnek több szakasza van:

 

1. Bevezető szakasz: változatos tünetekben nyilvánulhat meg és gyakran szinte észrevétlenül rövid ideig tart. Jellemző tünetek: nyugtalanság, félénkség, remegés, bevizelés, védelem keresése, nyálzás, merev tekintet.


2. Görcsroham: a fej és a végtagok izomzatának részleges vagy generalizált izomgörcse (egyes izmok ritmikus rángógörcse, merevgörcse, vagy akár a végtagizmok futómozgás-szerű rángatózása), ami gyakran öntudatvesztéssel is együtt jár.


3. Roham utáni állapot: néhány perctől akár több óráig tartó időszak, amely során zavartság, viselkedésváltozás (időnként akár agresszió is!), átmeneti vakság és akár mozgáskoordinációs panaszok is jelentkezhetnek.

 

Fontos azonban megjegyezni, hogy a rohamok lefolyása és tünetei változatosak, és nem mindig követik ezt a klasszikus sémát. Egyes esetekben az epilepszia csak viselkedészavarban vagy hallucinációkban nyilvánul meg.

 

Az epilepsziának két fő típusa van:

 

Elsődleges, vagy más néven ismeretlen oktanú (idiopathicus)
- ez azt jelenti, hogy a klinikai vizsgálatok nem észlelnek olyan elváltozást, amellyel a görcsrohamokat magyarázni lehetne, és az ismételt vizsgálatok eredményei sem nyújtanak magyarázatot a tünetek okaira. Egyes fajtáknál, mint például a labrador, golden retriever, beagle, németjuhász, tacskó, uszkár, spániel, ír szetter, gyakrabban előfordul. A görcsök hátterében valószínűleg veleszületett agyi elváltozások állnak.

 

Másodlagos vagy tüneti epilepsziáról akkor beszélünk,
- ha az agyvelőben valamely kóroki tényező (daganat, gyulladás, trauma, toxikus vagy vegyi anyagok) eredményeképpen károsodás lép fel és ennek következtében epilepsziás görcsrohamok alakulnak ki.

 

Bármelyik tünetet tapasztaljuk, forduljunk állatorvoshoz, mert a visszatérő rohamok megterhelik a kutyus szervezetét, sőt károsíthatják az agyat. A korai felismerés lehetővé teszi, hogy megelőzzük a további rohamokat, amik kedvencünk egészségének további romlásához vezetnének.