Egzotikus betegségek, melyek már nem is annyira egzotikusak

Az egykor egzotikusnak tartott betegségek egyre gyakoribbá válnak. A Lyme-kór, amely nagy gya-korisággal fordul elő az éghajlati övezetünkön, egészen a közelmúltig utazási betegségnek számított. A Borrelia burgdorferi baktériumot 1982-ben izolálták kullancsokból az Egyesült Államokban, és két évvel később már Németországban is észlelték (7). Egyéb úgynevezett utazási betegségek, me-lyek elterjedési területe szintén növekedhet: leishmaniasis, ehrlichiosis, vagy hepatozoonosis. Olyan világban élünk, ahol oly könnyedén juthatunk el távoli helyekre, mint soha azelőtt az emberiség tör-ténelmében, így a korábban nem tapasztalt betegségek mindennapi fenyegetést jelentenek számunk-ra és kedvencünk számára. Ebben a cikkben alapvető információkat nyújtunk a legveszélyesebb betegségekről, mint például a leishmaniasisról, amely szorosan összefonódó világunkban egyre kevésbé számít egzotikusnak.

 

Mi a leishmaniasis?
A leishmaniasis emberek és állatok paraziták okozta megbetegedése. Endémiásan fordul elő a világ 88 országában, különösen azokban, ahol meleg az éghajlat. A betegség előfordulását leggyakrabban Kelet- és Észak-Afrikában, Iránban, Indiában, Kínában, Dél-Oroszországban, Közép- és Dél-Amerikában, az Amerikai Egyesült Államokban és Kanada déli részén figyelték meg (1, 2). Izolált esetek fordultak elő Németország délnyugati részén, Svájcban és Belgiumban (8). Az idegenforgalom növekedésével várhatóan Európa más részein gyakoribb lesz. A fokozódó globális felmelegedés, amely egyre enyhébb éghajlatot eredményez, a parazitafertőzéses betegségek előfordulásának körét is megváltoztatja, és hatására olyan betegségek kerülnek előtérbe Európában, melyek eddig csak a Földközi-tenger országaira korlátozódtak (3).

 

A betegség oka
A leishmaniasis kórokozói a Leishmania nemzetség egysejtű parazitái, amelyeket a nőstény lepkeszúnyogok továbbítanak csípésükön keresztül. Ezeknek a parazitáknak különböző emlősök a rezervoárjai, többek között kutyák, rágcsálók, majmok, lajhárok, hangyászok és oposszumok. A fertőzés egy olyan rovar csípése által történik, amely korábban egy beteg állatból szívott vért. A kutyák különösen fogékonyak a Leishmania inváziójára.

 

A leishmaniasis tünetei
A fertőzéstől a klinikai tünetek megjelenéséig több hónap, vagy akár év is eltelhet. Miután a parazita behatol a kutya bőrébe, a vérárammal eljut a különböző szervekbe (lép, máj, csontvelő), vagy a betegség helyi formája fejlődik ki, csak a bőrre korlátozódva. A fiatalabb kutyák jobban ki vannak téve a leishmaniasisnak, mert finomabb és vékonyabb a bőrük. Mindazonáltal a betegség felnőtt kutyáknál is előfordul. A sebezhetőség a kutya fajtájával is összefüggésben van, a klinikai leishmaniasis kialakulására ugyanis leginkább a rottweilerek, a boxerek, a cocker spánielek és németjuhászok fogékonyak (6). A tünetek nagyon különbözőek lehetnek, ami néha megnehezíti a diagnózis felállítását. Előfordulhat jelentős súlycsökkenés, amelyet a nyirokcsomók duzzanata kísér. Jellemző tünetek alakulnak ki a bőrön is: a szőrzet ritkulása és a száraz bőr fokozott hámlása kíséri. Ezek a tünetek kezdetben az állat fején láthatók - a szőrzet először a szemek körüli területen hullik ki - majd átterjed a test más részeire is. A betegség krónikus fázisában, amennyiben a kutyát nem kezelik megfelelően, orrvérzés, hasmenés, ízületi gyulladás és központi idegrendszeri tünetek is megjelenhetnek. Vese- vagy májelégtelenség is kialakulhat.

 

A leishmaniasis veszélyes az emberre
A leishmaniasis a zoonozisok közé tartozik.
A betegség emberben bőr- vagy viscerális formában alakul ki, és a harmadik leggyakoribb (a malária és az elefantiázis után) a rovarok által közvetített betegségek sorában. A becslések szerint 88 országban 350 millió ember van kitéve a betegség kockázatának a Leishmania-endémiás területeken (4). Évente körülbelül 12 millió ember szenved leishmaniasisban. Minden évben mintegy 2 millió új eset fordul elő, amelyek nagy része a bőrt és a nyálkahártyát érintő megjelenési formában (kb. 1,5 millió), az esetek egynegyede pedig viscerális formában jelentkezik (7).

 

Kutyáink védelmének egyik módja az ektoparaziták elleni speciális készítmények használata. Kutyák számára védőoltások is léteznek leishmaniasis ellen. Továbbá azokon a helyeken, ahol a betegség endemikus, ajánlott szúnyoghálót használni, hogy minimálisra csökkentsük kedvencünk találkozását a betegség vektoraival.

 

1. Padilla A.M., Marco J.D., Diosque P., Segura M.A., Fer- nandez M.M., Malchiodi E.L., Basombrio M.A.: Canine infection and possible role of dogs in the transmission of American tegumentary leish-maniosis in Salta, Argenti- na. Vet. Parasitol. 2002, 110, 1-10.
2. dos Santos G.P., Sanavria A., Marzochi M.C., dos Santos E., Silva V.L., Pacheco Rda S., Mouta-Confort E., Espin- dola C.B., de Souza M.B., Ponte C.S., da Conceicao N.F., de Andrade M.V.: Preva-lence of canine infection from en- demic areas of American cutaneous leishmaniasis in Pa- racambi District, Rio de Janeiro State, between 1992 and 1993. Rev. Soc. Bras. Med. Trop. 2005, 38, 161-166.
3.Choroby podróżnicze. Weterynaria w Praktyce, Nr 5/2007 str. 86-89 (Dr Torsten J. Naucke)
4.Solano-Gallego L., Koutinas A., Miró G., Cardoso L., Pennisi M.G., Ferrer L., Bourdeaug P., Oliva G., Baneth G.: Directions for the diagnosis, clinical staging, treatment and prevention of canine leish-maniosis. Veterinary Parasitology Vol. 165, Issues 1-2, 28 October 2009, pp. 1-18
5.de Freitas E., Melo M.N., da Costa-Val A.P., Michalick M.S.: Transmission of Leishmania infantum via blood transfusion in dogs: potential for infection and importance of clinical factors, Vet. Parasitol. 137 (2006), pp. 159-167
6.SEVC 2011 Symposium: Advanced Management of Canine Leishmaniosis, 30.09.2011, Barcelona.
7. http://www.pzh.gov.pl/przeglad_epimed/57-2/572_16.pdf
8.Vercammen F., Berkvens D., Le Ray D., Jacquet D., Vervoort T.: Development of a slide ELISA for canine leishmaniasis and comparison with four serological tests. Vet Rec, 141, 328-330, 1997

Megosztás Tetszik