Bolhák, kullancsok és szúnyogok által terjesztett betegségek

Végre itt a nyár. A nappalok hosszúak, melegek és kellemesek. Mindez arra ösztönöz bennünket, hogy kipihenjük az iskola, a munka vagy az egyetem fáradalmait, és nyaralni menjünk. Sajnos az év ezen időszaka nemcsak számunkra vonzó. Nyáron az ízeltlábúak, például a szúnyogok és a kullancsok is nagyon aktívak.

 

Ezek hidegvérűek, ami azt jelenti, hogy anyagcseréjük a környezeti hőmérséklettől függ. Hideg időben lelassul az anyagcseréjük, ezért késő ősszel az ízeltlábúak elpusztulnak vagy különböző mélyedésekben és zugokban rejtőznek el, ahol minimálisra csökkentik az anyagcseréjüket és egyszerűen „átalusszák” a számukra kedvezőtlen körülményeket. Nyáron aztán ismét aktívvá válnak. Némelyikük parazita, melynek fejlődéséhez emlős- vagy madárvérre van szüksége. A szúnyogok az őrületbe kergetnek bennünket éjszaka alvás közben, a kullancs látványától kiráz a hideg és ki nem állhatjuk, ahogy kutyánk intenzíven vakaródzik a bolhák miatt. Az ízeltlábúak azonban sokkal súlyosabb problémákért is felelősek lehetnek, mert más, még ügyesebb paraziták gyakran ízeltlábúakat használnak az egyik gazdáról a másikra való átjutáshoz, veszélyes betegségeket terjesztve ezzel. Az alábbiakban röviden bemutatunk néhány ízeltlábút, az általuk terjesztett betegségeket, és hogy hogyan védekezhet ellenük.

 

Bolhák


A bolhák kicsi, oldalról lapított, szárnyatlan rovarok, melyek kifejlett alakja emlősök vérével táplálkozik. A bolhák kiváló ugrók. A macskabolha (Ctenocephalides felis) ugrásának átlagos hossza 19,9 cm (minimum 2 cm, maximum 48 cm). A kutyabolha (Ctenocephalides canis) még ennél is lenyűgözőbb, ugrásának átlagos hossza 30,4 cm (minimum 2 cm, maximum 50 cm) (1). A bolhák hatalmas potenciállal rendelkeznek a környezetben való túlélésre. Kedvező körülmények között körülbelül 80 nap alatt bolhapeték milliói áraszthatják el a háztartást, mint a paraziták következő generációjának tartaléka. Egy felnőtt bolha 11 napon keresztül naponta körülbelül 20 petét képes lerakni.


A bolhák életciklusának 4 szakasza van. Ahhoz, hogy egy felnőtt nőstény bolha petéket tudjon rakni, emlősök vérét kell fogyasztania. A bolhapeték nem tapadnak meg a gazdaállat szőrén, hanem a földre esnek, és a környezetbe kerülnek. A bolhapeték apró, fényes, fehér golyók, melyek csak nagyító alatt látszanak. A bolhalárvák 6 napon belül kikelnek a petékből. Úgy néznek ki, mint az apró hernyók, és szabad szemmel ezek sem láthatók. A bolhák ebben a formájukban kerülik a száraz és fényes helyeket, a padló számtalan repedésében bújnak meg, ahol kis idő elteltével bebábozónak. A bolha ezen fejlődési alakja, mielőtt a kifejlett példány kikelne, ellenáll az alacsony pártartalomnak és hőmérsékletnek. A kifejlett bolha 140 napig is a kokonban maradhat! Amint a körülmények a bolha számára kedvezővé válnak, a kifejlett példányok elhagyják a bábot, hogy táplálkozni kezdjenek kedvencünkön.

 

A bolha nemcsak egy bosszantó probléma, amely állandó viszketést okoz. A bolhák felelősek az úgynevezett bolhaallergiás dermatitisz kialakulásáért is (2). A bolhák nyála és ürüléke - mivel allergén idegen fehérjét tartalmaz - erős allergiás reakciót okozhat macskában vagy kutyában. A vakarózás vagy a bolhák által okozott allergiás reakció következményeként gyakori a másodlagos bakteriális fertőzés, mely lokális bőrgyulladásban nyilvánul meg. Mi több, a bolhák gyakran előforduló paraziták, melyek számos kórokozó és zoonózis fertőzés vektorai lehetnek, beleértve a Dipylidium caninum-ot, a Bartonella fajokat és az Acanthocheilonema reconditum-ot (3). A bolhák közvetítői lehetnek a pestisnek is, amely egy rendkívül veszélyes, a Yersinia pestis baktérium által okozott betegség. A pestis jelenleg számos endémiás területen fordul elő (az 1990-es években a járványokról számoltak be Vietnamban, Zambiában és Indiában). A 21. században járványokat jegyeztek fel Algériában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Madagaszkárban (4).

 

Kullancsok


A kullancsok a Pókszabásúak osztályába tartozó ektoparaziták. Minden fejlődési alaknak – lárva, nimfa, kifejlett – vérre van szüksége a növekedéshez. A kullancsok általában a melegvérű állatok vérével táplálkoznak. Megtámadnak egereket, nyulakat, macskákat, szarvasmarhát és embereket is. Március és november között a legaktívabbak, habár a hőmérséklet függvényében korábban is megjelenhetnek, és tovább aktívak maradhatnak. A kullancsok nemcsak erdőkben és réteken fordulnak elő. Gyakran találkozhatunk velük városi környezetben, parkokban vagy kisebb zöldterületeken is. A kullancsok által terjesztett leggyakoribb betegségek:

  • Babéziózis – ez a kutyák egyik legveszélyesebb betegsége. A fertőzés után az egysejtű paraziták (leggyakrabban Babesia canis) elpusztítják a kutya vörösvérsejtjeit. Ez súlyos vérszegénységhez és sárgasághoz vezet. A betegség eltérő intenzitással egész Európában jelen van. A parazitát a kutyakullancs (Dermacentor reticulatus) és a barna kullancs (Rhiphicephalus sanguineus) terjeszti.
  • Lyme-kór – ez a krónikus betegség, melyet a Borrelia burgdorferi baktérium okoz, emberekben és állatokban is előfordul. A kullancs minden fejlődési alakja hordozza (lárva, nimfa, adult). Az áldozat megcsípése során nyálukkal terjesztik a betegséget. Ezután a baktériumok bekerülnek a véráramba, majd eljutnak a szervekbe, az idegrendszerbe és az ízületekbe. A baktériumok hosszú ideig életképesek maradhatnak az ízületi folyadékban és a központi idegrendszerben. Ez az oka annak, hogy kutyákban gyakran hosszú ideig tünetmentes a fertőzés.
  • Anaplazmózis: az Anaplasma phagocytophilum (főként Észak- és Közép-Európában) és az Anaplasma platys által okozott, a Földközi-tengeri térségben előforduló betegség. Ezeknek a kórokozóknak a hordozói az Ixodes ricinus (A. phagocytophilum) és a Rhipicephalus sanguineus (A. platys) kullancsok. A lappangási idő körülbelül 1-2 hét. A fertőzött kutyában előforduló tünetek: apátia, étvágytalanság, láz, sápadt nyálkahártyák, hányás és hasmenés. Az anaplasmózis az emberekre is veszélyes betegség. A betegséget egy fertőzött kullancs csípése által kaphatjuk meg.
  • Ehrlichiózis: az Ehrlichia canis baktérium által okozott betegség, melyet a Rhipicephalus sanguineus kullancs terjeszt. A lappangási idő 1-3 hét. Az ehrlichiózis három formáját különböztetjük meg - akut, szubklinikai és krónikus. A betegség tünetei nagyon különbözőek lehetnek, gyakran nem túl specifikusak: láz, gyengeség, apátia, étvágytalanság, nyirokcsomók megnagyobbodása, májmegnagyobbodás, lépmegnagyobbodás, fogyás.

 

Szúnyogok


A szúnyogok nemzetségei, mint például a Culex, Aedes, Anopheles, Culiseta és Coquillettidia a Dirofilaria immitis és a Dirofilaria repens vektorai. Nemrégiben még széles körben úgy hitték, hogy ezek a paraziták csak meleg égövi országokban fordulnak elő, mint például Dél-Európában és Ázsiában. A környezeti hőmérséklet folyamatos növekedését eredményező globális felmelegedés azonban megkönnyítette elterjedésüket a mi szélességi körünkön is (az elmúlt 10 év során Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban és Ausztriában is).
A D. repens által okozott fertőzések nagyon gyakran tünetmentesek, azonban több nem specifikus bőrváltozásról számoltak be, mint például bőrcsomók, viszketés vagy általános gyengeség. Az elváltozások kör alakú kopasz foltok formájában is előfordulhatnak, amelyek elszíneződéssel és hámlással járnak, és leggyakrabban a test hátoldalán jelennek meg.


A Dirofilaria immitis egy parazita fonálféreg, amely a kutyák, a macskák és az ember tüdő dirofilariasisáért felelős. Ez a parazita zoonózist okozhat, amely főként mérsékelt, trópusi és szubtrópusi éghajlaton fordul elő.

 

Lepkeszúnyogok


A Phlebotomus nemzetségből származó, Európában, Ázsiában és Afrikában előforduló lepkeszúnyogok sötétedés után aktív vérszívók, melyek napnyugta után azonnal táplálkozni kezdenek. Csípésükkel a leishmania parazitát terjeszthetik, ami a leishmaniasis nevű betegség kórokozója. A leishmaniasis emberek és állatok paraziták okozta megbetegedése. A leggyakoribb a mediterrán térségben, de elszigetelt esetek előfordultak Németországban, Svájcban és Belgium délnyugati részén is. Az idegenforgalom növekedésével várhatóan Európa más részein gyakoribb lesz. A leishmaniasis tünetei nem specifikusak és magukban foglalják a bőrelváltozásokat, a szem elváltozásait, mint például a keratoconjunctivitist, a kötőhártya-gyulladást, az uveitist és az orrvérzést. Kísérheti súlyvesztés, gyengeség és letargia. Előfordulhat polyuria, hányás, bélgyulladás és mozgási rendellenességek.

 

Ahogy láthatjuk, az ízeltlábúak - rovarok vagy pókszabásúak - számos veszélyes betegséget hordozhatnak. Az éghajlat felmelegedése sok negatív hatással jár, melyek egyike a veszélyes rovarok vagy pókszabásúak szélesebb körben való elterjedése. Ez a mi szélességi körünkön is tapasztalható. Növekszik az egyes kullancsok által terjesztett betegségek (pl. bebéziózis) kiterjedése, és az ízeltlábúak aktivitási ideje meghosszabbodik - kora tavasztól késő őszig aktívak.


A “jobb megelőzni, mint gyógyítani” szabálynak megfelelően ne feledkezzen meg kedvence védelméről. Védje a bolháktól, kullancsoktól és szúnyogoktól. Ne feledje, hogy a bolhák egész évben előfordulhatnak, ezért kedvencét az év 365 napján védeni kell tőlük. Érdeklődjön állatorvosánál a bolhák és a kullancsok elleni védelem legkorszerűbb és leghatékonyabb gyógyszereiről. Ha a Földközi-tenger környékére utazik kutyájával, védje magát a szúnyogoktól és a lepkeszúnyogoktól. Érdeklődjön állatorvosánál a Scalibor nyakörvről, mely 5-6 hónapon át védi a kutyáját*.


Ne feledje, hogy az ízeltlábúak által okozott betegségek nemcsak négylábú barátaink számára veszélyesek. Közülük sok az emberre is nagyon veszélyes. Kedvence védelmével önmagát is védi. Gondoskodjon számára megfelelő védelemről, és élvezze a hosszú és problémamentes pihenést a barátjával!

 

 

 

1.Cadiergues, M. C., et al. (2000). "A comparison of jump performances of the dog flea, Ctenocephalides canis (Curtis, 1826) and the cat flea, Ctenocephalides felis felis (Bouche, 1835)." Vet Parasitol 92(3): 239-241.
2.Przewodnik ESCCAP 05: Zwalczanie chorób przenoszonych przez wektory u psów i kotów.
3.Przewodnik ESCCAP 03: Zwalczanie pasożytów zewnętrznych u psów i kotów.
4. Plague, „Institut Pasteur”, 6 października 2015 [dostęp 2017-10-04].

Megosztás Tetszik