Belső élősködők, amelyek az emberre is veszélyesek lehetnek

Számos olyan belső élősködő létezik, amelyek nem csak kedvencünkre, de ránk nézve is veszélyesek lehetnek. Jelenlétüket kizárólag az orvos tudja megállapítani.

 

A kutyáknak és a macskáknak számos élősködője (parazitája) van. Ezek egy része külső élősködő (ektoparazita) – mint a bolha és a kullancs –, amelyek az állatok bőrén, szőrzetén szabad szemmel is jól észrevehetőek.


Más részük viszont belső parazita (endoparazita), amelyek az állat szervezetén belül elsősorban a gyomor és béltraktusban találhatóak, míg lárvális alakjaik – fajtól és fejlődési ciklusuktól függően – a belső szervekben is megtalálhatók, elsősorban a máj, a tüdő, a vesék, és az izomzat érintett. A paraziták különösen veszélyesek a kölyökkutyákra nézve, míg a felnőtt állatok sokkal ellenállóbbak ezekkel szemben, de immunrendszerük gyengül, így könnyebben elkapnak más fertőzéseket.


Az élősködők jelenlétére utalhat a bágyadtság, az étvágytalanság, vagy épp normál, esetleg fokozott étvágy mellett a lesoványodás, a hasmenés. Rendszeres féregtelenítéssel hatékonyan megelőzhetjük a bajt, de az állatot évente egyszer még így is érdemes elvinni kontrollra az állatorvoshoz.


A belső élősködők elleni védelem viszont nem csak kedvencünk, de saját egészségünk védelme miatt is fontos. A belső paraziták több faja ugyanis az emberre nézve is veszélyes, azaz zoonozist okozhat.



A leggyakrabban előforduló belső élősködők

 

Fonálférgesség/orsóférgesség
A fonálférgek közül a 6-8 centisre megnövő Toxocara canis nevű faj a legfontosabb, ami még magzati korban fertőzi meg a kutyát, de a kölyök az anyatejtől is megfertőződhet. Fertőzési forrás emellett az anya vagy az alomtársak széklete is. Ez a parazita a kiskutyáknál akár halálos kimenetelű tüdőgyulladást is okozhat. Jelenlétét 2-3 hetes korban emésztési zavarok jelezhetik, de a férgek által termelt toxinok következtében idegrendszeri tüneteket megfigyelhetőek. A felnőtt állatok sokkal ellenállóbbak. A fonálférgek az emberre nézve is veszélyesek: elsősorban a simogatás révén fertőződhetünk meg, ami különösen veszélyes a kisgyerekekre nézve, akiknél a férgek nagy hányada jut el az agyvelőbe, esetenként a szembe.

 

Galandférgesség

A kutyák vékonybelében megtelepedő, lapos galandférgeknek jellemzően köztigazdára van szükségük a fejlődésükhöz. A kutya székletével vagy vakaródzás – amikor a kutya „szánkázik” a földön – útján a külvilágba jutó féregízeket a bolhalárvák felveszik, és bennük alakul ki a galandféreg fertőző lárvája. Főleg a vidéken élő kutyák a veszélyeztetettek, akik gyakrabban kerülnek kapcsolatba fertőzött rágcsálókkal, juhokkal vagy vadállatokkal. A galandférgek esetében is elsősorban a simogatás révén fertőződhetünk meg. Ez kisgyerekekre nézve fokozottan veszélyes, akiknél gyomor- és bélpanaszokat, a férgek által termelt mérgező vegyületek felszívódása miatt pedig enyhébb idegrendszeri tüneteket okoz. A közegészségügyi szempontból legjelentősebb galandféregfajta a kutya kisméretű, háromtagú férge, ami az ember májában vagy tüdejében hólyagféreggé fejlődik. A kutyák ezt elsősorban a nyers sertésmáj elfogyasztásával kapják el, így ezzel ne etessük kedvencünket.

 

A leghatékonyabb védekezés a megelőzés
Kölyökkutyák féreghajtását 2 hetes korukban kell megkezdeni, amellyel megelőzhető a fonalférgesség kialakulása, illetve kezelhető. Ezt 2 hetente meg kell ismételni. Az ismételt kezeléseknél a későbbiekben a galandférgek ellen is ható kombinált készítményekkel kell folytatni a féreghajtást. Felnőtt állatok esetében is rendszeresen szükség van féreghajtásra, de az ő esetükben több lehetőség közül is választhatunk. Ezzel kapcsolatban érdemes egyeztetni az állatorvossal, aki segít megtalálni azt a megoldást – paszta, tabletta, csepp -, ami a legkényelmesebb számunkra.