A kutyák nyelve - 5 szócikk a kutyák nagyszótárából

Te is érezted már úgy, hogy a kutyád bármelyik pillanatban megszólalhat? Nem csoda, hogy a kutyagazdik gyakran gondolják ezt, hiszen négylábú barátaink folyamatosan kommunikálnak velünk. Persze nem a mi nyelvünkön, hiszen nekik megvan a maguk különleges módszere. Felelős gazdiként a mi feladatunk az, hogy megtanuljuk megérteni a kutyákat, mert ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy értsük szükségleteiket és gondjukat tudjuk viselni. Egy pontos és teljes kutyanagyszótárat nehéz lenne összeállítani, mert négylábú barátaink gyakran különböző dialektusokban beszélnek, amit ráadásul a gazdájukhoz is igazítanak. Most mégis összegyűjtöttünk 5+1 szócikket egy képzeletbeli kutyaszótárból, amelyek segítségével jobban tudunk majd kommunikálni négylábú barátunkkal.

 

1. Ugatás

Mindannyian ismerjük a mondást: amelyik kutya ugat, az nem harap. De az igazság az, hogy az ugatás rendkívül sokféle érzelmet és állapotot fejezhet ki, az örömtől, az izgatottságon át a kényelmetlenségig, vagy agresszióig. Arról nem is beszélve, hogy néha nincs másról szó, csak társasági ugatásról, más szóval: a kutyánk csak beszélgetni szeretne velünk vagy a többi kutyával. Az ugatás jelentése szintén függ a hangmagasságtól, a gyakoriságtól és általában a helyzettől. Négylábú barátaink sokszor mindent megtesznek azért, hogy jobban értsük őket, az ugatásaikat is gyakran a gazdáikhoz igazítják, így aztán nincs két ugyanolyan vakkantás. Néhány általános szabályt viszont érdemes szem előtt tartani. Ilyen például, hogy a magasabb hangú ugatás öröm vagy felszólítás jele lehet, míg a mélyebb, morgó ugatás valamiféle kellemetlenséget jelez. Az unalom, vagy a megfelelő képzés hiánya szintén ahhoz vezethet, hogy a kutyánk túl cserfes legyen. Ebben az esetben hasznos lehet egy kutyatréner vagy állatorvos tanácsát kikérni, akik segítenek majd eldönteni, mire figyeljünk jobban, és hogyan tanítsuk meg kutyánkat arra, hogy parancsra csendben maradjon, vagy épp ugatni kezdjen.

2. Szűkölés és morgás

Az ugatással ellentétben a szűkölés és a morgás viszonylag könnyen értelmezhető, mivel mindkettő valamiféle kellemetlen érzésre utal, mint például az éhség, unalom, agresszió, vagy esetleg fájdalom. Néha az olyan kellemetlenségek, amelyeket azzal okozunk kutyáinknak, hogy nem engedjük fel őket a kanapéra, vagy nem adunk nekik második vacsorát, szűköléshez, síráshoz vezethetnek, de ezeket az eseteket könnyen kordában tudjuk tartani megfelelő tréninggel. A morgás viszont jelezhet olyan kényelmetlenséget vagy fájdalmat, ami adott esetben kezelésre szorul, így erre érdemes nagyon odafigyelnünk. Ha úgy látjuk, hogy a kutyánk morogni kezd, amikor közelítünk, vagy hozzáérünk, nagy valószínűséggel fájdalmai vannak. Ilyenkor azonnal kérjük állatorvosunk segítségét.

3. Vonyítás

Te is gondolkoztál már azon, vajon mi járhat a kutyád fejében, miközben teljes odaadással vonyít a kanapé tetejéről egy elhaladó rendőrautó után? Való igaz, a vonyítást manapság már nehéz kontextusba helyezni, hiszen ez az egyik legritkábban használt kommunikációs forma, ami azokból az időkből maradt ránk, amikor a kutyák még falkákban éltek. Míg eredetileg arra használták, hogy a területüket jelöljék vele, mostanában már, mivel sok kutya egyedül nő fel, kevesen tanulnak meg vonyítani. Ha pedig mégis, legtöbbször csak arra használják, hogy hasonlóan hangzó dolgokra reagáljanak, mint pl. egy sziréna, riasztó vagy valamilyen zene.

4. Testbeszéd

Akárcsak az emberek esetében, a testbeszéd négylábú barátainknál is szorosan összefügg a beszélt nyelvvel. Függetlenül attól, hogy milyen hangot adnak ki, ezeket mindig a mozgás, csóválás, lépdelés, a fül- és a szemmozgás és az általános állapottal együtt kell értelmeznünk, mivel a hangok jelentése ezek függvényében változhat. Ugyanennyire fontos észben tartanunk, hogy nem csak mi próbáljuk megfigyelni és megérteni négylábú társainkat: ők ugyanennyire figyelnek a mi testbeszédünkre és sokat megértenek már pusztán mozdulatainkból is. Ebben az esetben ráadásul attól sem kell félnünk, hogy túlzásba esünk: minél drámaibban kommunikálunk az arcunkkal és a mozdulatainkkal, annál egyszerűbb azt a kutyáknak megérteni, és hamarabb felfogják, hogy éppen dicsérjük, vagy szidjuk őket.

 



5. Csend

Lehet, hogy nem gondolunk így rá, de a csend szintén a kommunikáció egyik formája, és kutyatulajdonosokként erre is oda kell figyelnünk. Ha túl sok, vagy esetleg túl kevés van belőle, a csend szintén olyan állapotokat jelezhet, amit kezelni kell. Ha a kutyánk túl szégyenlős, kevésbé aktív és csendesebb az átlagosnál, az jelezheti azt, hogy túl fáradt vagy esetleg beteg. Ebben az esetben nézzük meg, látjuk-e rajta valamilyen betegség jelét, és ha szükséges, forduljunk állatorvoshoz. Ami pedig a túl kevés csendet illeti… Hát, mindannyiunk szomszédságában van egy kutya, aki egyszerűen túl sokat ugat. Ezzel máris visszakanyarodtunk az ugatás kérdéséhez: amíg bizonyos hangos kutyák valószínűleg csak unatkoznak, mások a megfelelő képzés hiánya miatt ugatnak túl sokat. Próbáljunk meg beszélni a szomszédunkkal, és ajánljunk kutyatrénert, hiszen neki legalább annyira szüksége lesz rá, mint nekünk…

Hogyan válaszoljunk?

Néha mindannyian ellágyulunk és gügyögni kezdünk a kutyáinkkal, de jó hír, hogy ez tulajdonképpen nem is annyira rossz dolog. Az ún. irányított beszéd, amit akkor használunk, amikor egyszerű szavakkal, elváltoztatott hangon, és gazdagon gesztikulálva beszélünk, egy nagyon jó módszer arra, hogy elnyerjük a kutyánk figyelmét, és könnyebben kapcsolódjon hozzánk. A különböző parancsok esetében viszont a következetesség a legfontosabb: ugyanazokat a szavakat, ugyanúgy használjuk, és mindig ugyanazzal a cselekvéssel kövessük, ha szép eredményeket szeretnénk elérni. A legfontosabb viszont, hogy tartsuk észben: a kommunikáció mindig kétirányú, és legalább annyira fontos odafigyelni és megérteni a kutyák beszédét, mint amennyire fontos megtanulni, hogyan szóljunk hozzájuk. A jó kommunikáció nem csupán leegyszerűsíti az életünket, de a kutya-ember barátságot is egy új, meghittebb szintre emeli majd.

Megosztás Tetszik